"Ha megölöd, olyanná válsz, mint ők!"

2007.06.28. 20:12 | Atreides | 8 komment

Tegnapelőtt vettem egy könyvet. A címe Ólomerdő, és az olvasható, mi több, tetszetős magyar fantasy körébe tartozik (ez igen ritka manapság).

A végén a főszereplő féltündér csaj nem eme mondat hatására nem ölte meg a főgonoszt, aki viszont időt nyerve emiatt, villámot idézett az apjára, aki meg is halt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A kiscsaj persze sírt, de nem sokkal előbb még egy csettintésbe sem került volna kiiktatni a veszélyforrást.

 

Én a szórakoztató művészetre esküszöm. Amikor leülök filmezni, olvasni, nem akarok mások szenvedésének (dráma, horror) tanúja lenni, nincs igényem a hülye emberekre (thriller, angol vígjátékok). Csak a ponyva, persze az igényesebb változatban.

Van egy kategorizálási rendszer, és van egy kategória, a "tipikus hülye szereplős történet". Ez azt jelenti, hogy ha a szereplőknek lenne agyuk, akkor a film 10 perc, a könyv 10 oldal után véget érne. Ez a regény mondjuk pont nem ebbe a kategóriába tartozott, de a végét (szerintem) agyoncsapták az előzőekben ismertetett helyzettel.

"Ha megölöd, olyanná válsz, mint ők!"

Mit is jelent ez? Általában a szimpatikus főszereplő a darab végére döntési helyzetbe kerül, megölheti az aktuális főgonoszt. Általában nem teszi meg, és a forgatókönyvírók általában ekkor léptetik életbe a "legutolsó csavar" kódnevű jelenetet, ahol is a segítő női főszereplő / közeli hozzátartozó / hű bajtárs életét veszti a főgonosz keze által, csak mert hősünk tökölt / moralizált.

Mit is jelent ez? Általában hétköznapi emberek, esetleg kiégett harcosok, visszavonult katonák kerülnek ebbe a szituba. Inkább nem gyilkolnak, mert elhiszik ezt a badarságot.

Mert ez nem gyilkosság. Azzal, hogy eltakarítjuk a szemetet, elpusztítunk egy kártevőt, nem csinálunk semmi rosszat. A gonoszt a darab végére igenis ki kell nyírni.

Azért, mert sok borsot tört hősünk orra alá? Azért, mert sok szenvedést okozott másoknak? Azért, mert a bosszú jogos és édes? Nem. Azért, mert a gonosz és rossz dolgokat ki kell iktatni, legalább a szórakoztató darabokban, ha máshol nem is. Mert ha valami rosszat és gonoszat úgy hagysz, akkor az tovább kavarja a kakit.

Senki sem válik rosszá a kártevőirtástól. Senki sem lesz "olyan, mint ők". Hasznos dolgot csinál.

 

Szeretnék olyan filmeket látni, könyveket olvasni, ahol a főhős, miután megszerezte a sztorin való végigjutás alapvető kellékeit, mint golyószóró, gránát-öv, tank (fantasy-ban varázsgyűrű, varázskard, varázsmacska), akkor használja már. Mikor szembe kerül a főellenséggel, akkor bumm/nyissz. Nem kell a halandzsa, a moralizálás, az "azt akarom, hogy tudd..." kezdetű mondatok. Ropogjanak a fegyverek, fröcsögjön a vér. Legyen happy end, mert az szórakoztató. Na jó, ha esetleg happy end nem is, de a zárókép legalább az legyen, ahogy a főgonosz várának egyik elhagyatott mellékfolyosóján felreped Godzilla első, a jófiúk által odacsempészett tojásának héja, amit még fél tucatnyi követ. Aztán a kis dögök induljanak el vadászni.

"Don Quijote keresése."

2007.06.25. 16:16 | Atreides | 4 komment

A hétvégén voltunk kicsiny balatoni városunkban bulizni két, viszonylag népszerű tóparti szabadtéri szórakozóhelyen. A barátnőm és két évfolyamtársa jött velem (ne, ismétlem, ne akarj 3 csajjal bulizni menni ;) ). Tanulságos volt az este, azt kell mondjam, a fajelméletes bejegyzésem gyakorlati körülmények közötti megvalósulását kiváló rálátással tanulmányozhattam.

Lehet, hogy az én nevelésem konzervatív, de én mindig azt hallottam, hogy a nőket tisztelni kell. Szombat este én semmi tiszteletet nem láttam, csak kanos részeg férfiszerű embereket, akik gyakorlatilag a tettlegesség határait súrolták, hogy nőt szerezzenek. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem felfordul a gyomrom az ilyen szánalmas dolgoktól. A műmájer köcsögök úgy méregetik a nőket, mint egy darab húst, alig szállnak le rúluk, részegen dülöngélve fogdossák őket, és ha valamelyik csaj rájuk szól (nem mind tette, voltak korcsok is ott, akik gondolom élvezik ezt), hát nyomban és jó hangosan lekurvázzák. Persze kicsit határozottabb fellépésre egyből elkotródtak, csak az eszüket játszák, de vér az nincs a pucájukban.

Én mindig próbálok türelmes meg toleráns lenni, de az ilyen nagyon fel tud idegesíteni. De a legjobban a nők hozzáállása ehhez a témához. Sírni tudnak ám, hogy de bunkók vagyunk, férfiak, az ilyent mégis szinte hagyják. Elnézést, akkor ki itt a hülye?

 

Don Quijote köznevetség tárgya lett az ódivatú lovagias eszméivel, lehet, hogy én is kilógok a generációm sorából. Legalábbis nagyon remélem.

Szóval maga a buli jó volt, utána a hajnali fürdőzés is igen jól esett (sajna a víz hideg volt ahhoz, hogy megvárjuk a napfelkeltét), de azért elgondolkodtatott pár dolog. Örülhetek neki, hogy nem barátkozom efféle nőkkel (a korcs-ember kategória), és a társaságból hamar kiesik a srác is, aki efféle hozzáállással bír. De miért van az, hogy mi vagyunk a kivételek? Miért kell elviselnünk a sok mocskot, a műveletlen tahó korcsok tömegét? Alapból hibás példányok (lásd fajelmélet) vagy maguktól lettek ilyenek, hogy ne lógjanak ki a sorból?

 

Én inkább kilógok, nem fogok azonosulni ezekkel.