Tegnapelőtt vettem egy könyvet. A címe Ólomerdő, és az olvasható, mi több, tetszetős magyar fantasy körébe tartozik (ez igen ritka manapság).
A végén a főszereplő féltündér csaj nem eme mondat hatására nem ölte meg a főgonoszt, aki viszont időt nyerve emiatt, villámot idézett az apjára, aki meg is halt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A kiscsaj persze sírt, de nem sokkal előbb még egy csettintésbe sem került volna kiiktatni a veszélyforrást.
Én a szórakoztató művészetre esküszöm. Amikor leülök filmezni, olvasni, nem akarok mások szenvedésének (dráma, horror) tanúja lenni, nincs igényem a hülye emberekre (thriller, angol vígjátékok). Csak a ponyva, persze az igényesebb változatban.
Van egy kategorizálási rendszer, és van egy kategória, a "tipikus hülye szereplős történet". Ez azt jelenti, hogy ha a szereplőknek lenne agyuk, akkor a film 10 perc, a könyv 10 oldal után véget érne. Ez a regény mondjuk pont nem ebbe a kategóriába tartozott, de a végét (szerintem) agyoncsapták az előzőekben ismertetett helyzettel.
"Ha megölöd, olyanná válsz, mint ők!"
Mit is jelent ez? Általában a szimpatikus főszereplő a darab végére döntési helyzetbe kerül, megölheti az aktuális főgonoszt. Általában nem teszi meg, és a forgatókönyvírók általában ekkor léptetik életbe a "legutolsó csavar" kódnevű jelenetet, ahol is a segítő női főszereplő / közeli hozzátartozó / hű bajtárs életét veszti a főgonosz keze által, csak mert hősünk tökölt / moralizált.
Mit is jelent ez? Általában hétköznapi emberek, esetleg kiégett harcosok, visszavonult katonák kerülnek ebbe a szituba. Inkább nem gyilkolnak, mert elhiszik ezt a badarságot.
Mert ez nem gyilkosság. Azzal, hogy eltakarítjuk a szemetet, elpusztítunk egy kártevőt, nem csinálunk semmi rosszat. A gonoszt a darab végére igenis ki kell nyírni.
Azért, mert sok borsot tört hősünk orra alá? Azért, mert sok szenvedést okozott másoknak? Azért, mert a bosszú jogos és édes? Nem. Azért, mert a gonosz és rossz dolgokat ki kell iktatni, legalább a szórakoztató darabokban, ha máshol nem is. Mert ha valami rosszat és gonoszat úgy hagysz, akkor az tovább kavarja a kakit.
Senki sem válik rosszá a kártevőirtástól. Senki sem lesz "olyan, mint ők". Hasznos dolgot csinál.
Szeretnék olyan filmeket látni, könyveket olvasni, ahol a főhős, miután megszerezte a sztorin való végigjutás alapvető kellékeit, mint golyószóró, gránát-öv, tank (fantasy-ban varázsgyűrű, varázskard, varázsmacska), akkor használja már. Mikor szembe kerül a főellenséggel, akkor bumm/nyissz. Nem kell a halandzsa, a moralizálás, az "azt akarom, hogy tudd..." kezdetű mondatok. Ropogjanak a fegyverek, fröcsögjön a vér. Legyen happy end, mert az szórakoztató. Na jó, ha esetleg happy end nem is, de a zárókép legalább az legyen, ahogy a főgonosz várának egyik elhagyatott mellékfolyosóján felreped Godzilla első, a jófiúk által odacsempészett tojásának héja, amit még fél tucatnyi követ. Aztán a kis dögök induljanak el vadászni.
